Ametisztgyöngyök

Babakarácsony 2009

2009-12-21T19:57:09Z

A fiúkkal tegnap karácsonyi babazsúron voltunk. Tris megígérte, hogy megosztja majd az élményeit, úgyhogy nem vesszük ki a szájából a szót, de előzetesként íme néhány kép.

(Azokon a képeken, ahol más babák is szerepelnek, a logónkat szokás szerint nem tüntettük fel.)

Az ajándékokat jó néhány héttel az esemény előtt elkezdtük készíteni. Rettentő hálásak voltunk a sors(húzás)nak, mert Ichiru Tatit húzta, és már nagyon régen szerettünk volna valami "tüncit" varrni Tatinak.

Íme a BJD by Bishounen Paradise kollekciójának első női és első MSD méretű darabja: kapucnis bársonypelerin műszőrme díszítéssel (Veszettül szurkoltunk, hogy jó legyen a méret. Jó lett. ^^)

A keretes fénykép még Tatié volt, Morigan pedig - akit Tristan húzott - mini scrapbookot és MSD méretű karácsonyi tortácskát kapott (égethető FIMO gyurmából van)

Íme a csomagok:

Morigané

Tatié

Néhány jól sikerült kép a rendezvényről:

A résztvevő babák
Felső sor (balról jobbra): Kris (so_fi_thesecond), Tristan, Ichiru
Középső sor (balról jobbra): Yuuya (ayase001), Tati (monieee), Omi (ayase001), Mo (so_fi_thesecond), Amy (Amelia)
Alsó sor (balról jobbra): Lory, Lolly, Morigan, Amy (Amathea), Sathin, Lucius
Később befutott Adam és Scathach, úgyhogy összesen 16 babát csodálhattunk meg együtt.

Tati és az ajándéka. KAWAIII!!!

Nagyfiúk: Kris, Tristan és Ichiru (előttük Yuuya, Tati és Mo feje búbja ^^)

Tristan és Ichiru kiöltözve az ünnepre (A BJD by BP őszi-téli kollekciójának újabb darabjai. ^^)

Gyönyörű ajándékokat kaptunk:

Ichiru az ayase001-től kapott csodás kimonóban (Azóta ácsingóztunk egy Ayase-féle kimonó után, mióta megláttuk, hogy milyen gyönyörű kimonókat varr Ominak.)

Tristan sem maradt ám ki az ajándékozásból, de mivel a hóviszonyok és a gyalázatos magyar logisztika miatt néhány baba sajnos otthon ragadt, majd a legközelebbi talin.
A szabály az volt, hogy mindenki valami saját készítésű apróságot ajándékoz, és csodás volt, hogy minden baba abszolút személyre szabott ajándékot kapott. Néha családon belül sem figyelnek oda ennyire az emberek, hogy ki mit szeretne, kinek mi illene a jelleméhez, ízléséhez, és csak tátottuk a szánkat az ajándékok (és készítőik) kreativitásán, találékonyságán.

Ayase csak úgy, "húzáson kívül" egy-egy csodás nyaklánccal is megörvendeztette a fiúkat. Le se lehet vakarni róluk, nem mintha bárki is le akarná. ^^

Tristané

Ichirué (az alsó medálosat nézzétek)

Kala egy saját készítésű bársonykötésű Vampire Knight kötettel kedveskedett a fiúknak (Igen! Belül a lapokon a mangából vannak jelenetek BJD-méretre kicsinyítve! Hihetetlen!)

BJD méretű karácsonyi csillagsütit minden baba kapott

Köszönjük szépen mindenkinek a szép ajándékokat, és főleg a csodás társaságot. Nagyon jól éreztük magunkat, és jó volt veletek - újra vagy először - találkozni. Jó sokan voltunk, úgyhogy nem tudtunk mindenkit megszottyongatni, akit szerettünk volna, de reméljük, hamarosan lesz rá újra alkalom (rajtunk nem fog múlni).

SOOM mizéria

2009-12-12T19:30:37Z

Nem tudom, ki hallott a SOOM legújabb botrányáról, de ezúttal tényleg minden határon túlmentek. Azért érint különösen érzékenyen a dolog, mert majdnem mi is bedőltünk nekik. Nagy mázli, hogy a Gondviselés elküldte a megfelelő sugallatot, és nem hagyta, hogy bolondot csináljanak belőlünk (is).

A SOOM (www.dollsoom.com) babakészítő cég - ahonnan imádott Sabikunk származik - nemrég, a téli akció keretében óriási, kihagyhatatlan ajánlattal állt elő: a Mecha Angel sorozat (amihez a Sabik is tartozik) több babáját 30%-os kedvezménnyel kínálták rendkívül rövid szállítási idővel (utóbbi már önmagában rendkívüli, hiszen a SOOM híres a késedelmes, nem ritkán 6-8 hónapos szállításairól). Nem hittünk a szemünknek. Komolyan elgondolkodtunk, hogy idő előtt bevállaljuk a fiút. Bár nem most terveztük, ekkora kedvezményre nehéz nemet mondani. Végül azért mondtunk nemet az ajánlatra, mert az ajánlatban csak a cream white színű baba szerepelt, a natural skin színű nem, nekünk pedig kifejezetten az tetszik. Nem volt egyszerű a döntés még így sem, hiszen a cream white is nagyon szép, de végül mégis úgy döntöttünk, várunk, amíg meg tudjuk venni natural skin változatot - bár az nem holnap lesz.

És milyen jól tettük!

Történt ugyanis, hogy az akció meghirdetése után néhány nappal elkezdtek szállingózni a hírek, hogy a SOOM visszamondja a rendeléseket arra hivatkozva, hogy kifogyott a készlet. Az ajánlatban nem szerepelt, hogy a "készlet erejéig", nem szerepelt az sem, hogy limitált darabszámra vonatkozna, csakis határidő volt megadva. A SOOM honlapján és a nemzetközi fórumokon több százan (!) panaszkodnak, hogy kifizetett, sőt a státusjelentés szerint "kiszállított" babákra írták vissza, hogy "sajnáljuk, nem tudjuk teljesíteni". Ez már önmagában is durva, de ennél is durvább, hogy a pénz visszautalására vonatkozóan csak annyit mondtak, "hamarosan". Van, aki egy hét múlva sem kapta vissza a lemondott rendelésének az árát.

Mindezt csak azért írjuk le, hogy aki monstanság a SOOM-tól akar rendelni legyen tisztában valamivel: ez egy standard eljárás likviditási gondok megoldására. Nem elszámolták magukat, nem arról van szó, hogy nem jól mérték fel az érdeklődést. Arról van szó, hogy sürgősen szükségük volt egy komoly összegre, amivel nyilván egy nem kevésbé komoly likviditási problémát kívántak orvosolni. Nem ők találták ki, és nem is ők az utolsók, akik ezt a bevált módszert alkalmazzák: meghirdetnek egy "kihagyhatatlan" ajánlatot, beszedik a pénzt, aztán rendkívüli körülményekre hivatkozva lefújják az akciót, és néhány hét múlva visszautalják a pénzt - szerencsés esetben, vagyis akkor, ha a likviditási probléma tényleg átmeneti volt. Számoljunk csak utána: szorozzuk meg a kedvezményes 450-500 dolláros árakat jó néhány százzal. Szép kis summa, mi? Titeket is kihúzna a pácból egy kis időre, nem?
Ez csak erről szól.
Gond akkor van, ha a probléma nem átmeneti. Akkor jön a csődeljárás, amiben a károsult ügyfeleket kártalanítják utoljára. (Magyarul: keresztet vethettek a pénzetekre.) Nem ez az első jele annak, hogy komoly gondok vannak a SOOM háza táján. Folyamatosan romló minőség, technikai problémák a színkeveréssel, visszavont prototípusok, brutális szállítási késedelmek, kamat bevezetése a részletfizetési opcióra (olcsóbb lett volna személyi kölcsönből megvenni egy babát, mint náluk részletfizetést kezdeményezni), reklamációk nem kielégítő kezelése (szállítási sérülés esetén gyakorlatilag az egész ügyintézést áthárítják a vevőre - neked kell megtudnod, hol és mikor sérült meg az áru, és csak azzal a jegyzőkönyvvel reklamálhatsz), és most ez. A különböző fórumokon a korábban SOOM-ot istenítő fanatikusok is sorra elpártolnak a cégtől a saját és a többi vevő sorozatos negatív tapasztalatai alatt. Az egyik legnagyobb és legnépszerűbb, arról nem is beszélve, hogy az egyik legmagasabb árszínvonalt képviselő cégről van szó. Nem értjük, miért vágja a SOOM ilyen nagy erőkkel maga alatt a fát, de ha így folytatják, össze fog jönni nekik.

Nem azt jósolgatjuk, hogy a SOOM csődbe fog menni - bár azt sem tartjuk kizártnak -, csak arra hívjuk fel a figyelmet, hogy etikátlan üzleti fogásokhoz folyamodik, ami ellen a vevőknek fel kell vértezniük magukat. Azért írjuk ezt le, hogy aki azt fontolgatja, hogy a SOOM-tól rendel, különös óvatossággal járjon el.

Mit lehet tenni?

Két dolgot:

1. American Express kártyával fizetni a megrendelést, azzal ugyanis a fizetéstől számítva 30 napon belül vissza lehet vonni a terhelést. (A VISA-val is működik csak kicsit körülményesebb.)

2. Paypallal fizetni ki, és ha valami nem tetszik, a fizetéstől számított 45 napon belül élni a terhelés visszavonásának jogával, ugyanis ott is van erre mód.

Természetesen mind a két esetben kivizsgálják az esetet, de ha neked van egy nem teljesített megrendelésed vagy egy lemondott megrendelésed, aminek az ellenértékét nem utalták vissza, akkor nem nagyon fognak veled vitatkozni. Az AMEX kérdés nélkül visszaszívja a pénzt, és utána vizsgálja ki a dolgot, a Paypal előzetesen vizsgálja ki, és csak utána utalja vissza, de már a bejelentéssel egyidőben zárolja az összeget a másik fél számláján.

Ha bármi gond adódik, érdemes persze először a céggel egyeztetni, jelezve, hogy azonnali megoldást kértek. Ha nem válaszolnak vagy nem kielégítő választ küldenek (pl. "majd" visszautaljuk), akkor érdemes jelezni, hogy kezdeményezni fogjátok a összeg visszahívását. Ha erre sem reagálnak (vagy reagálnak, de nem hajlandók lépni), akkor pedig uccu neki! Az AMEX-nél fel kell hívni a segélyvonalat, és jelezni nekik, hogy jogosulatlan terhelés történt, a Paypalnál pedig élni kell a Resolution Center kínálta Dispute Resolution opcióval, illetve ha nem születik megoldás, akkor a Claim opcióval. (Erről részletesebben itt olvashattok.) Még utána is lehet tárgyalni (a Paypal nem is dönt anélkül, hogy ne próbált volna velük kommunikálni, illetve meg kell küldeni nekik a bejelentés előtt lezajlott kommunikáció részleteit), de egész más úgy tárgyalni, hogy a pénzed nálad van vagy legalábbis náluk zárolták, és nem férnek hozzá. Tapasztalatból tudjuk, hogy ebben a felállásban sokkal készségesebbek. Volt már néhány hasonló esetünk más internetes kereskedőknél (többnyire úgy, hogy egy rendelés összegét kétszer emelték le, és amikor reklamáltunk, egyszerűen nem válaszoltak vagy annyit válaszoltak, hogy ez a mi problémánk), mindkét módszert próbáltuk már és működik. Mindegyik esetben visszakaptuk a pénzünket. Egy dologra kell vigyázni: a határidőre. Ha túllépitek a 30 illetve a 45 napot, akkor nincs mit tenni, attól fogva csak az eladóval tudtok tárgyalni.

A SOOM jelenlegi helyzetét tekintve azt javasoljuk, ne fizessétek ki azonnal a megrendelt árut. Várjátok ki az erre adott határidőt, vagy legalábbis néhány napot. Figyeljétek a nemzetközi fórumokat és a SOOM honlapját, és ha megjelennek hasonló panaszok, bejegyzések, akkor mondjátok le a rendelést. Ha nincs jele a mostanihoz hasonló problémának, akkor egyenlítsétek ki a számlát, de továbbra is legyetek résen, figyeljétek a visszajelzéseket, és ha azt látjátok, hogy megindul a lavina, hívjátok vissza a terhelést. Ha előtte leveleztek is velük, ne sok haladékot adjatok: ha néhány napon belül nem sikerül megegyezni, kezdeményezzétek a bankotoknál/Paypalnál az összeg visszahívását.
Azt sem tartjuk túlzásnak, hogy ezt már az első levélben jelezzétek. Sőt, azt sem tartjuk túlzásnak, hogy már a megrendelésnél jelezzétek. ("Az utóbbi időkben tapasztalt problémákra tekintettel szeretném jelezni, hogy amennyiben a megrendelésemet nem teljesítik vagy késedelmesen teljesítik, haladéktalanul és további értesítés nélkül kezdeményezni fogom a vételár visszahívását." - Hatni fog!)
Mi is szeretnék bízni a hatékony és ésszerű kommunikációban, de úgy látszik, a SOOM-nál kénytelen az ember ilyen módszerekhez folyamodni. Nem kis pénzekről van szó, de ha kis pénzekről lenne szó, ez akkor is kimeríti az etikátlan üzleti viselkedés fogalmát.

Kaptunk már bírálatokat a hozzáállásunkkal kapcsolatban, megkaptuk már, hogy "szép szóval többre mennénk, mint erővel", de sajnos a tapasztalataink az ellenkezőjét mutatják. A fenti módszerek akkor jönnek, ha a szép szó már nem segít, és sajnos ha már az ember ilyen üzleti magatartással kerül szembe, akkor jobb a szép szót úgy adni-venni, hogy közben a pénzünk nálunk van, és ha szép szóval meg tudunk egyezni, akkor készségesen visszafizetjük oda, ahová eredetileg is szántuk.

További részletekkel nem szolgálhatunk, mert a banki procedúra minden banknál egyedi (érdeklődjetek a kártyátokat kibocsátó banknál), a Paypal ügymenetét pedig nem tudjuk jobban leírni, mint ők maguk, de úgy éreztük, jó, ha felhívjuk a figyelmeteket ezekre a lehetőségekre, mert a nemzetközi fórumokon portyázva úgy látjuk, sokan nincsenek tisztában vele, hogy ezek a lehetőségek léteznek, és kifejezetten a vásárlók védelmére találták ki őket.
Sose legyen rájuk szükség, de ha mégis, akkor bátran éljetek velük!

Nem várt meglepetés

2009-12-08T20:15:09Z

Családunk váratlanul ismét bővült egy fővel. Megérkezett ma a karácsonyi LUTS-rendelésünk, és amikor Aya kinyitotta, kiderült, hogy lett egy új fiunk. A csomagban ugyanis ott figyelt egy szépséges Wintery, vagyis a LUTS téli limitált feje (Winter Event Head). *whadda...* Hát ez meg... Az akciós fej egy bizonyos rendelési összeg felett jár az akció ideje alatt, szigorúan a készlet erejéig, de az tutibizti, hogy nem értük el azt a rendelési összeget. Meg sem közelítettük! Hát akkor ez meg... hogyan? Hát... hát... hát... Most akkor mi lesz?
Azóta is úgy nézünk egymásra Ayával, mint egy házaspár a nem várt gyermekáldás híre hallatán. Asha és Naya után nem akartunk még egy "lebegő" fejet, épp elég lesz nekik testet venni, erre most itt van ez a kis drága. És ha már itt van... örülünk neki, mint majom a farkának. Úgy voltunk vele, mint az egyszeri ember, aki a tizedik gyereknél először kétségbeesésében sír, hogy miből fogja etetni (esetünkben testet venni neki), aztán néhány perc múlva már örömében, hogy micsoda ajándék ez a nem várt "csöppség". Negyed óra múlva már azon gondolkodtunk, hogy mi legyen a neve, meg milyen face-upot kapjon, meg milyen szemet, parókát rendelünk neki, meg milyen alkatú testet fog kapni (majd egyszer).

Őrület. Ez... Ez... Ilyen érzés lehet, amikor az emberhez beállít a sose látott tizenéves fia, hogy "szia, te vagy az anyukám, és mostantól itt fogok lakni". Nem kicsit erőszakos a srác. Ő jött. Na, erről beszélek, amikor azt mondom, hogy a babáknak külön istenük van. Ha jönni akar, ha hozzád akar tartozni, akkor semmi, de SEMMI nem tartja vissza. Még az sem, hogy nem rendelted meg, és az sem, hogy nem fizetted ki. Ő jön. Eldöntötte, hogy hozzád akar tartozni, és megoldja. Ha másképp nem, hát így. Van még bárki, aki nem hiszi el?

Nem tudjuk, hol szúrta el a LUTS a számolást, de most már marad, az tuti. Ha a fejük tetejére állnak, akkor se küldjük vissza.

Róla van szó:

Igen, szerintünk is nagyon hasonlít Tristanékra. (Lehet, hogy vérrokon lesz belőle is?)

Ugyanaz a fej, csak különböző face-uppal.
A mi Wintery-nk face-up nélkül érkezett, de Ayának határozott elképzelése van róla, hogyan fog kinézni.
Valahogy így:

(Infiniti Doll - Chris)

Istenem, már alig várom, hogy fessem. Meglátjuk, mi lesz belőle.
De addig is megmondhatná, hogy mi a neve. ^^
Na, meg az is kérdés, hogy adjuk ezt be a fiúknak. Tristan számonkérő "mégis mikor akartatok beavatni" tekintete semmi jót nem ígér, Ichiru meg egész egyszerűen nem érti a dolgot.
Lesz mit magyarázkodnunk, de soha ne legyen ennél nagyobb bajunk. Csak győzzük valahogy letörölni a bárgyú vigyort a képünkről.

Megjött a Mikulás

2009-12-06T15:43:58Z

Tristan ma megint ajándékszagot érzett. És ezúttal nem is tévedett. ^^

Ichiru: Tris-chan, hogyhogy most jön a Mikulás? Az nem karácsonykor szokott?
Tristan: Nem. Itt karácsonykor a Jézuska jön.
Ichiru: És akkor így kétszer kapunk ajándékot?
Tristan: Látom, levetted a lényeget.

Aya & Island: "Van zsákodban minden jó / Piros alma, mogyoró"
Tristan: És még én tanítom rosszra Ichirut! Pervezek!

Íme, a szajré: mini zokni, mini bögre, mini Mentos, mini csoki.

Karácsonyi készülődés

2009-11-28T21:11:15Z

Holnap itt van advent első vasárnapja, így mi is hozzáláttunk a karácsonyi dekorálásnak. Az ágyneműtartóból gondosan elcsomagolt dobozokból előkerültek a minikarácsonyfák, angyalok, télapók, őzikék, hóemberek, házikók, gyertyák, színes égők. Ezúttal Tristan sem úszta meg, befogtam segíteni, aminek eredményeképpen az egyik kerámia angyalkát majdnem eltörte (kétszer is kiesett a kezéből). Aztán roppant mód jól szórakozott, amint a plafonról csimpaszkodva próbáltam a harmadik égősort is a helyére ügyeskedni.
Íme egy fotó a karácsonyi készülődésünkről:

Tristan fél éves ^^

2009-11-22T11:01:59Z

Bizony, bizony, ez a nap is eljött: Tristan fél éve lépett be az életünkbe. ♥

2009. május 22-én volt Tris dobozbontása, most pedig, pontosan fél évvel később itt feszít Ichiru mellett az egyik fotelben és láthatóan baromi büszke magára.

Tris: Büszke? Én?! Hmm... Végülis lehet, hogy igazad van. Már fél évig sikerült elviselnem téged, erre van okom büszkének lenni, nem?
Aya: Island, neveld meg a fiad.
Island: Jellemző. Ilyenkor mindig csak az én fiam.
Tris: Ha már itt tartunk, ezek szerint ma valami évfordulófélénk van, ugye?
Aya: Pontosabban félévfordulófélénk. Miért?
Tris: Ajándékszagot érzek. Hol az ajándékom?
Aya: Menj te a jó... *Island lefogja Ayát*

Crazy Fangirls

2009-11-21T19:33:23Z

Tegnap megnéztük a Alkonyat saga második részét (Újhold) a fiúkkal. A film maga nem volt egy nagy durranás, nem is vártunk tőle sokat, mégis felejthetetlen élményben volt részünk. Sikerült beülnünk a premier másnapján egy kvázimatiné délutáni előadásra. Alig kaptunk jegyet, de ezen nem lepődtünk meg, hiszen akkora felhajtást csaptak a film körül, és mégiscsak premierhét. Azt viszont nem gondoltuk, hogy a Corvin Korda terme színültig tele lesz tinilányokkal. Gyakorlatilag a mi ölünkben ült a hímnemű nézőközönség ötven százaléka, és csak azért nem voltunk korelnökök, mert néhány kislányt elkísért az anyukája. A fiúk nem sokat feszengtek, elégedetten stírölték a csajokat.
Viszont arra, ami ezután következett, semmi sem készíthetett fel minket. Megjelent a vásznon Edward Cullen (akinek amúgy elég kevés vászonidő jutott) és kezdetét vette a "hííííííííííííííííííííííííííííííííííííííí". Tris és Ichiru jelentőségteljesen egymásra néztek, aztán megvonták a vállukat. Volt még néhány "hííí" meg "vííí", aztán amikor a kigyúrt indiánsrác levette a pólóját, elszabadult a pokol. Sikongatás, füttyögés, visítás, sikítás, meg amit el tudtok képzelni. Mi Ayával halálra röhögtük magunkat, a fiúk kezdtek "hogy kerülünk mi ide" arcot vágni. Jöttek a majdnem-csókjelenetek utáni tapsolások, minket pedig magával ragadott a hangulat. Mire Edward Cullen is levette az ingét, már mi is gátlástalanul visítottunk együtt a fangirl-csapattal. Amúgy nem vagyunk oda a fiúért, de olyan jól esett. Azóta nem visítottam ekkorát, hogy a Vampire Knightban Kiryu Zero rácuppant Kuran Kaname nyakára.
Annyira hiányzik ez a mozihangulat, az embernek olyan ritkán van része benne. A film nem volt igazán jó, a pasi nem épp az esetünk, és ki nem állhatjuk a visító tiniket... mégis nagyon jól éreztük magunkat.
Tristan a moziból kifelé jövet finoman odaszólt, hogy még egy ilyen mozizás, és feljelent minket a gyámhatóságon kiskorú bántalmazásáért.

És egy meglepetés, aminek nagyon örülök. Nem is tudtam, hogy megcsinálják filmen, de amikor először láttam a játék trailerét, az volt az első gondolatom, hogy bárcsak megcsinálnák. Így teljesüljön minden kívánságom.
Prince of Persia - The Sands of Time (official trailer): http://www.youtube.com/watch?v=JjimeSFrDKg
Szerintem ez a fiúknak is jobban fog tetszeni, mint az Újhold.

Színek

2009-11-18T20:42:19Z

A Photoshop színbeállításait próbálgattam néhány esti fotónál, és úgy gondoltam, megosztom Veletek is a végeredményt. Remélem, nem bánjátok. ^^
Trisszel néhány napja épp aludni készültünk, amikor ezek a spontán fotók készültek. Tényleg semmi extra, csak egy kis játék a fénnyel és a színekkel.

Csipkerózsika kastélya

2009-11-11T21:35:48Z

Van egy kastély a székesfővárostól nem messze, ahol száz éve megállt az idő. Falai között nem alszanak ásításba merevedett szolgák, a királyi pár sem szuszog álmában trónján, a környéket sem szövi be áthatolhatatlan vadrózsabozót, mégis olyan az egész, mintha Csipkerózsika meséjéből csöppent volna ide, mintha a kastélypark kapuja dimenziókapu lenne, ami a Grimm-mese világába repít minket.
Kecses tornyaival, kéményeivel, fényben úszó termeivel és télikertjével igazi mesebeli palota, amin az idő és az emberi pusztítás egyaránt rajta hagyta a nyomát, mégsem tudta elcsúfítani fenséges szépségét. A leomlott vakolat helyén borostyán kúszik fel a falra, a korlátok, mellvédek kopott foltjait, a kovácsoltvas ívek rozsdamarta széleit puha mohakárpit vonja be.
Nagy várakozásokkal indultunk útnak, de sem fénykép, sem blog nem tudott felkészíteni minket a csodára, ami ebben a kastélyban várt ránk. Mindent elloptak belőle, eladták, silány anyagból toldozgatták, a csőcselék kezére adták, hozzá nem értéssel, nemtörődömséggel tönkretették... ÉS MÉGIS GYÖNYÖRŰ. A legszebb, amit valaha láttunk.

Tartsatok velünk és a fiúkkal, hátha valamelyik szobában megtaláljuk az alvó Csipkerózsikát!

"Körös-körül pedig sűrű vadrózsasövény sarjadt, évről évre magasabbra nőtt, körülfonta és végül úgy befutotta a kastélyt, hogy többé semmi sem látszott belőle, nem látszott még a torony tetején szendergő lobogó sem."

"A bozót pedig csak nőtt, növekedett; nem merészkedett a közelébe senki, még a vándormadarak is elkerülték."

"Aztán hosszú-hosszú évek után ismét ellátogatott egy királyfi abba az országba. Már akkor senki nem tudta igazában, hogyan támadt, mit is rejt a rengeteg; beszéltek ezt is, azt is, különféle mendemondák jártak szájról szájra; a királyfi hiába kérdezősködött, az emberek csak a vállukat vonogatták.

...egy szál karddal nekiindult a bozótnak, s ahogy a szélére ért, és fölemelte a kardját, hogy utat vágjon magának a tüskés indák közt, a sűrű sövény egyszeriben kivirágzott, a bokrok bókolva szétváltak előtte, sértetlenül átengedték, aztán szelíden ismét összeborultak utána."

"A királyfi pedig ment tovább, egyre tovább, végig a palotán, végig a hosszú folyosón, teremről teremre, szobáról szobára a néma, százesztendős csöndben, s itt már nem látott mást, csak egy-egy mozdulatlanul alvó pókot, porlepte, kerek hálója közepén."

De a királyfi semmit sem talált, csak hajdani ékeiktől megfosztott üres falakat. Lassacskán beesteledett, az árnyak félelmetesen megnyúltak körülötte és a csendben régmúlt idők hangfoszlányait vélte hallani. A hideg felkúszott a lábába, tagjai elgémberedtek. Nem akarta, hogy a kastélyban érje az éjszaka, és tartott tőle, hogy ha besötétedik, nem találja meg az utat a bozóton át, így sietve útnak indult, vissza se nézett.

Teltek, múltak az évek, a kastély pedig aludta tovább varázslatos álmát.

Míg egy napon...

Léptek zaja verte fel a kastély télikertjének száz éves csendjét.

Szóval állítólag van itt valahol egy alvó némber.

Pompás. Túrhatom fel az egész várat. Na, mindegy. A meló az meló.

Alvó királylány, mi? Esetleg a csontváza. Na, mindegy. Ha már itt vagyok, körülnézek. Ne mondják, hogy nem dolgozok meg a pénzemért.

Azért szép lehetett ez a hely fénykorában.

Ichiru: No lám, úgy látszik, nem vagyok egyedül.

Tristan: Te meg ki vagy?
Ichiru: Az nem számít ki vagyok, a lényeg, hogy én voltam itt előbb.
Tristan: És mi járatban?
Ichiru: Csak úgy... nézelődök.
Tristan: Én is.

Ichiru: Általában egyedül dolgozom, de ha már itt vagy, miért ne nézelődhetnénk együtt?

Tristan: Felőlem. De amit találunk, az az enyém.

Ichiru: A tiéd lehet. Engem nem azért fizetnek, hogy hazavigyem.

Tristan: Nem biztos, hogy ezt elhiszem.

Ichiru: Akkor kinyírjuk egymást itt és most, vagy megkeressük együtt a némbert?

Tristan: Csak tudnám, mire kell a megbízóinknak egy százéves csaj.

Ichiru: Az már legyen az ő dolguk. Gyerünk, legyünk túl rajta, aztán akasszuk le a lóvét.
Tristan: Kezdjük a télikert körül.

A két "szakember" először alaposan megvizsgálta a kastély közvetlen környékét.

Majd, amikor nem találtak semmit, nekiláttak, hogy átkutassák a kastélyt.

Tüzetesen átvizsgálták, de semmit sem találtak. Végül utolsó lehetőségként kimerészkedtek az egyik borostyánnal benőtt, rogyadozó erkélyre. Ahogy benéztek az ablakon, szemük-szájuk tátva maradt a csodálkozástól...

Hogy Tristan és Ichiru mit találtak az erkélyre nyíló hátsó szobában...???

A történetet folytatjuk, ha leközelebb arra vetődünk.

(Csipkerózsika varázslatos kastélyáról bővebben Island LJ-jén olvashattok - Friends Only)

In Memoriam Momiji

2009-11-03T13:43:54Z

Momiji nincs többé velünk. Itt hagyott minket. Örökre.

Én csak öt hónapja ismerem őt, Aya lassan négy éve osztotta meg vele a szobáját és az életét. Már most hiányzik, pedig még két napja sincs, hogy elment és itt hagyott minket a fájdalommal és az ürességgel. Aya hiába kívánt neki is tegnap este jó éjszakát, már nem volt, aki hallotta volna. Hiába áll még a műanyag terráriuma az ablak előtt a szokott helyén, senki sem motoszkál és rágcsál benne. Ma reggel Aya nem úgy köszönt el tőlünk, hogy "Vigyázz magadra és Momijire is, Tristan. Momiji, te pedig legyél jó nyúl", hanem csak egy szimpla "Vigyázz magadra, Tristan"-nal. Mindketten ledermedtünk tőle.
Azóta egyedül vagyok a szobában. A törikönyv itt hever előttem, de nincs kedvem tanulni. Néha azon kapom magam, hogy a fejem a ketrece irányába lendül, mintha valami motoszkálást hallanék. De senki sem szöszmörög. Az itatósedénye és a kajás tála is érintetlen, ahogy a megpucolt alma is, amit még szombat este kapott. Hozzá se nyúlt, pedig az egyik kedvence az alma.

Momiji fiatal nyuszi volt még, Aya szerint éveket kellett volna még élnie boldogságban és egészségben. Volt egy komolyabb műtéte két évvel ezelőtt a szemével, amit az altatás ellenére nagyon jól viselt - azóta pedig egyáltalán nem volt beteg. Még most sem értjük, mi okozhatta a halálát. A lányok azt vették észre, hogy pénteken nem evett egy falatot sem, így szombaton Aya és Island nyomta bele injekciós fecskendővel a probiotikumos vizet és a pépesített kaját a kis szájába. A hangulata semmit sem változott, rohangált, ugrált az ágyon, jött oda hozzánk simire. De önként kajálni és inni valami oknál fogva nem volt hajlandó. Végül Momiji dokija (aki két éve a fél szemét is megmentette) szombat este nézte meg. Aya hazaérve megkönnyebbülten mesélte, hogy Momiji milyen jól viselte a vizsgálatot, a prof. nagyon alaposan megnézte, és semmit sem talált nála, ami indokolta volna az étvágytalanságát. Láza nem volt, kiszáradva a mesterséges etetés és itatás miatt nem volt, a gyomrával és az emésztésével kapcsolatban semmi problémát nem talált, a közérzete még mindig a körülményekhez képest jó volt. Így végül lecsippentettek egy kicsit a metszőfogából, kizárásos alapon, hátha az a baja, hogy egy kicsit túlnőtt a foga. A prof. továbbra is javasolta a mesterséges kaját és piát, amíg nem kezd el rendesen újra enni, ha pedig egy-két nap alatt nem múlik az étvágytalanság, bent tartották volna egy infúzióra és egy alaposabb kivizsgálásra. Mivel Momiji nem igazán csípi az állatorvost (vaj'h miért?) duzzogva bement a házába, miután Aya hazahozta és így mentünk el aludni.
Vasárnap kora reggel arra ébredtünk, hogy valami nincs rendben. Momiji egy helyben gubbasztott az érintetlen vizes tála mellett. Amikor Aya kivette, remegett, és alig tudta megtartani a kis fejét. Aya takaróba bugyolálta, és rohant a vizes fecskendőért, de Momiji már nyelni sem volt hajlandó.
Innentől kezdve felgyorsultak az események, és bevallom, már nem igazán tudtam követni, hogy mi minden történt. Én csak ültem az asztalon, miközben Aya a húgával és az anyukájával felváltva hívogatták az ügyeletes dokikat, hogy kihez lehet vasárnap kora reggel, november 1-jén, Halottak napján azonnal rohanni egy ilyen állapotban lévő nyuszival. Persze, hogy nem volt egyszerű menet. Szó szerint versenyt futottak az idővel Momiji életéért. Momiji mindeközben Aya ölében gubbasztott a plédbe csavarva, és nem igazán értette, mi ez a nagy kapkodás körülötte. Aya utólag azt mesélte, hogy ugyanolyan kótyagos volt, mint amikor két éve hazahozták a műtétje után és még nem múlt el teljesen az altató hatása.

Aztán Momiji állapota egyik percről a másikra hirtelen rosszabbodni kezdett, épp akkor, amikor Ayáék indultak volna kifelé vele az ajtón. Esélyük sem lett volna eljutni vele sehová. Momiji néhány pillanat alatt hagyott itt bennünket, még Islandet se várta meg, aki két perccel később futott be a kocsival. Aya karjaiban halt meg.
Ahogy utólag végigrágtuk, ugyanez történhetett volna útközben a kocsiban is, vagy akár a rendelőben, ha valami csoda folytán eljutottak volna 10 perc alatt a város másik végébe, így ezúttal reménytelen versenyfutás volt az idővel. Momijinek valami oknál fogva mennie kellett, mi pedig nem tudtuk itt tartani. Neki biztos, hogy már jobb, csak minket hagyott itt, nekünk kell megtanulnunk ezentúl élni nélküle.

Az egyik ügyeletes doki később visszahívta Ayát, és ő mondta, hogy vasárnap éjszaka olyan front volt, hogy sorra dőltek ki azok a kisállatok, akiket valami betegség miatt ápoltak otthon vagy bent a rendelőben. Nem Momiji volt az egyetlen nyuszi, aki nem élte meg a vasárnap estét. Ez természetesen cseppet se vigasztal bennünket (sőt!), de a lányok legalább el tudtak indulni egy nyomon, mégis hogyan halhatott bele egy egészséges, életvidám, hároméves törpenyuszi ilyen gyorsan és hirtelen egy kis étvágytalanságba.
Hiába próbáltunk magyarázatot találni a történtekre, Momiji attól még nem jön vissza közénk. Nem lesz, aki felver bennünket az ágyból hétvégenként, mert eszement módon rágja a saját háza ajtaját vagy csapkodja a vizes edényét, nem lesz, aki a papírtörlő gurigát zsonglőrként körbebűvészkedné a ketrecében az egyik saroktól a másikig, nem lesz, aki félreérthetetlen ajánlatot tenne Island alig két hónapos nyuszilányának, Masni-channak, és nem lesz, aki egy óvatlan pillanatban, ártatlan tekintettel lepisilje Aya vadiúj plüss ágytakaróját. Sokszor órákat ácsorogtam a ketrece előtt, és néztem, hogy mit csinál. Néha odajött és megszimatolta a kezemet, de soha nem bántott volna. Ha ügyködtünk valamit, sokszor ő is a háza tetején gubbasztva érdeklődött, hogy mit csinálunk éppen. Aya szeretett volna később néhány olyan közös fotót csinálni rólunk, ahol az ölemben ül, de erre már soha nem kerül sor. Az utolsó fotót még szombaton (azaz a halála előtti napon) készítette róla, amikor az ágyon rohangálva bevetette magát az ágynemű mögé, hogy oda fészkelje be magát. Miért nem lepődtem meg azon, hogy az egyik legjobb fotó, ami valaha készült róla?

A kertben temettük el, alig néhány lépésnyire Aya kutyusának sírjától, aki 13 évig osztotta meg Aya családjával az életét. Aya anyukája így vasárnap este már két mécsest gyújtott meg. Mi Islandnél aludtunk, mert Aya nem bírt volna a saját szobájában maradni. Egy nappal később sem volt egyszerű hazamenni. De túl vagyunk rajta. Most pedig itt vagyok a kongó szobában egyedül. Nehezemre megy az írás. A BJD-k nem tudnak sírni, pedig néha nagy szükségét érzem. (Zero is szokott, ha pedig neki nem ciki, akkor nekem sem lenne az.) Így marad a gombóc a torkomban, a düh, az elkeseredés, a tehetetlenség, az önmarcangolás, a vádaskodás, az üresség, a fájdalom... mindaz, amit az emberek egyszerűen gyásznak hívnak. Ez majd idővel tompulni fog, de most nem is vágyom rá, hogy tompuljon.

Momiji, nagyon hiányzol. Vigyázz nagyon magadra, ha már mi nem tudtunk. És legyél jó nyúl. ♥

Tris

******

Momiji

Élt: 2006. január (?) - 2009. november 1.

BJD by Bishounen Paradise Pour Homme - Promóció

2009-10-29T12:07:48Z

Íme a BJD by Bishounen Paradise "divatház" első illata férfiaknak.
A BJD by Bishounen Paradise-t a citrusos háttérből kiemelkedő műgyanta és MSC jegyek misztikus elegye teszi a sokoldalú, kissé szélsőséges, már-már ellentmondásos férfiak illatává.

Effektek: Photofunia

BJD by Bishounen Paradise - Fall/Winter Collection 1.

2009-10-28T12:33:47Z

Az elhúzódó nyár után hirtelen köszöntött be a hideg, mi pedig rádöbbentünk, hogy a fiúknak nincs téli ruhatára, úgyhogy nekiveselkedtünk az őszi-téli kollekciónak. A ruhatár még nem teljes, van még néhány ötletünk, amiket a közeljövőben meg akarunk valósítani, de addig is...

Íme a BJD by Bishounen Paradise őszi-téli katalógusa:

Figyelem! A képeken látható minden szőrme jellegű anyag műszőrme!

Tristan fehér, fekete hímzéses műbőr mellényt visel, aminek nyakát, ujjait és alját vékony műszőrme csík díszíti.
Ichiru szőrmemellénye már a farkasordító hideghez készült, a lábára pedig kapott a pulóverével színben harmonizáló zoknit.

Tristan mellénye Island kiszuperált retiküljének menthető darabjaiból készült (Avon). A hímzés adott volt, a szőrmecsíkot kézzel varrtuk rá. /Ing és cipő: LUTS, nadrág: DoD/
Ichiru mellénye hamisítatlan "vintage" műszőrméből készült, aminek egyéb darabjai annak idején Island kabátujjának meghosszabítását szolgálták még tízéves korában. Ugye, hogy nem érdemes semmit kidobni? ^^ /Nadrág: Nine9Style, cipő: LUTS, pulóver: BJD by BP/

Tristan kapucnis kardigánja Aya idei kedvence. Vastag harisnyából készült, műszőrme csíkok és selyemszalag egészíti ki. /Nadrágok: BJD by BP, pulóver: LUTS, csizma: Sonny's/

Ichiru kedvenc hétköznapi szerkóját csíkos térdzoknival téliesítettük. /Nadrág: Nine9Style, póló: BJD by BP, öv: Karlie's, cipő: LUTS/

Ezt a világoskék zipzáros polárkardigánt Tristan inghez és farmerhez (mint a képen) vagy akár szabadidőnacihoz is hordhatja. /Nadrág és ing: BJD by BP, cipő: LUTS/

Ichiru mellkasvillantós "tépett-gótikus-romantikus" inge fehér madeiramintás vászonból készült Island szerencsétlenül járt nyári ruhájából, ami két számot ment össze a mosásban. *grrr* /Nadrág: Crobidoll, cipő: LUTS/

A derekán kétrétegű fekete műbőr öv fogja össze.

Island és Ichiru kedvence ez a szőrmével díszített műbőr kabát...

... ami az előbb látott övet is újradefiniálta.

Összezippzárolva nem sok minden fér alá, de nem is kell. ^^ /Nadrág: Crobidoll, cipő: LUTS, láncos bilincs: Dollmore/

Hosszú átlátszó hálóing fehér vászonból Cesare Borgia-cosplayhez. Island anyukája varrta az összement nyári ruha béléséből. ^^ Ichiruról le sem lehet vakarni.

Ichiru szőrmeszegélyes kapucnis steppelt mellénye előző életében paplan volt. Próbáljuk rávenni a fiút, hogy ha kimegy benne, öltözzön jobban alá. *blush*

Ichiru ezen a képen...
Aya: Island, mi van ezen a gyereken? Ilyet is varrtunk?
Island: Ichiru! Veszed le, de rögtön! Az az enyém!
Tristan: Volt.
Aya: Neki jobban áll.

A brutális végkifejlet képeit gyenge idegzetű olvasóinkra tekintettel nem tesszük közzé.

Omake:

Mert "divatház" nem létezhet parfüm nélkül.

Tristan és Ichiru egy közös napja

2009-10-25T18:26:39Z

Bizonyára többen eltöprengtetek már azon, hogy vajon mivel tölti egy átlagos hétvégi napját Tristan és Ichiru, ha együtt vannak. Így végül úgy döntöttünk, az előttünk álló hosszú hétvége kiváló alkalom lesz arra, hogy leleplezzük a fiúk egy napját Ayánál. Island lesifotósokat is megszégyenítő módon kapta le a legváratlanabb pillanatokban az ikreket. Lássuk hát, mire jutott... ^^

Hajnali (!) 10:35 - Reggeli kávézgatás

11:00 Szépítkezés

Ichiru nem hajlandó megfésülködni, ezért Tristan saját kezébe veszi a kezdeményezést... és a fésűt.

11.30 Magyar nyelv óra

Első a munka. Tristan magyar nyelvleckét tart Ichirunak.

Íme a mai napi tananyag. ^^

12:00 Közös olvasgatás

Tristan olvasgatna egy kicsit, de esélytelen.

Folyton elvonják a figyelmét.

Úgyhogy végül belegyezik, hogy felolvasson a könyvből Ichirunak.
Ichiru: Ez marhára uncsi, nincs valami jobb?

Ichiru épp Ichirut nézegeti. ^^

12.30 Közös zenehallgatás

Amíg mi ebédelünk, a fiúk zenét hallgatnak.

13:00 Közös netezés

Tristannak eszébe jut, hogy jó ideje nem válaszolt a rajongói levelekre az LJ-n.

Ichiru: Tris-chan, ez már nem is az LJ.

Tristan: Tudom, de mindjárt lejár az aukció arra a szuper bőrszerkódra, és Island nem tudja olyan gyorsan eldobni a fényképezőgépet, mint amilyen gyorsan én leütöm a By It Now-t.
Island: TRISTAN NEE!!!
Tristan: Késő. Már csak azt döntheted el, hogy Global Priority Maillel kéred vagy EMS-sel.

Tristan: És ha már itt vagyunk... Felvettem sutyiban, ahogy Aya énekel a zuhany alatt. Feltöltjük a YouTube-ra, oké?

14:00 Kártyázás

Miután Tristant két hétre eltiltjuk a számítógéptől, és a biztonság kedvéért áramtalanítjuk a házat, nehogy mégis hozzáférjen, a fiúk leülnek kártyázni.

Tristan: A három különböző hármas Full House, ugye?

Ichiru: Igen. A pókerben. De mi most rablórömizünk.
Tristan: Tényleg?

15:00 Kagylórendezgetés

Tristan: Ichiru-chan, megmutassam a kagylógyűjteményemet?

Ichiru: Hűűű, az milyen nagy!
Tristan: Ugye?

Tristan: Megmutassam közelebbről?
Aya: TRISTAAAN!

16:00 Séta a Duna-parton

Tristan: Gyere már, Ichiru, ne maradj mindig le.

Ichiru: Hogy áll rajtad az a kabát?

Ichiru: Várj, majd megigazítom.

Tristan: Köszi.

Ichiru: Ezt nevezem én lazulásnak.

Brotherly love. ♥

Tristan a napfényben.

Advanced brotherly love. ^^ ♥

Omake:

Variációk egy témára ^^:

Szavazás - Babakarácsony 2009

2009-10-14T07:00:53Z

DOLL DREAMS FÓRUM
http://dollydreams.extra.hu/index.php
Kérjük, hogy csak a fórum tagjai szavazzanak!!!
Minden fórumtag csak egyszer szavazzon, hogy a valós eredményeket lássuk.

Mikor legyen a karácsonyi buli?

december 12., szombat (ezüstszombat)

december 19., szombat (munkanap)

december 20., vasárnap (aranyvasárnap)

ezek közül bármelyik

Hol tartanád legszívesebben?

valakinek a saját lakásában

bérelt helyiségben, teremben, házban

egy hangulatos kávézóban (pl. Kahwa)

egy hangulatosabb gyorsétteremben (pl. Nyugati pu. McDonalds)

teaházban (pl. Vörös Oroszlán)

egy hangulatosabb plázában (ahol le lehet ülni rendes asztalokhoz és nem kötelező fogyasztani)

Budapesti vagy vidéki helyszínt szeretnél?

kizárólag Budapestre tudok elmenni

rugalmas vagyok, de jobb lenne Budapesten

teljesen rugalmas vagyok, mindegy

vidéki helyszínt szeretnék

Mennyi ideig tartson?

max. néhány órára érek rá

max. délután érek rá

késő estig tarthat, bulizunk

szívesen ott is alszom, ha van rá lehetőség

Mennyit költenél rá az utazási költségen kívül?

hoznék otthonról kaját és piát, semmi másra nem költenék

egy tea vagy egy kávé azért még belefér a helyszínen (max. 500-1000 Ft)

ha kell, a terem/ház bérlésbe is beleadnék 1000 Ft-ot

ha kell, a terem/ház bérlésbe is beleadnék 2000 Ft-ot

View Results

Témafotó: születésnap

2009-10-11T16:38:23Z

A Doll Dreams fórum október havi témafotó játékának témája a születésnap. Bármilyen születésnappal és ünnepléssel kapcsolatos fotót vagy rajzot be lehet küldeni, amíg az babákat ábrázol. Mivel beküldeni csak egy képet lehet, úgy gondoltuk, hogy a többit feldobjuk ide, ne vesszen kárba. ^^

Délutáni szieszta

2009-10-09T16:12:07Z

Ma Tris egész nap Ichiruval dorbézolt egyedül, amíg mi Islanddel nem voltunk otthon, így nem csoda, hogy rögtön kitört rajta a "hozzátok vissza a testvéremet, Ichirut akarom"-hiszti, amint Island és Ichiru kitették a lábukat a házból. A helyzetet végül egy kis pamacs mentette meg, akit néhány napja fogadtam örökbe a húgomtól (ő kapta valakitől ajándékba, de már nem bír a rengeteg plüsspamacsával). A plüsspemzlit Dió névre kereszteltük, és hasonlóan Ice-hoz, Tris jegesmacijához, ő is a laposkúszásban rohamozás mestere. De ő mindezt lobogó fülekkel teszi. Következzék hát egy kis délutáni szieszta az ablakban Tris és Dió módra. ^^

Dió: Hahó, hahó, itt vagyok, itt vagyok! *lelkes, lelkes*
Tris: Hát te meg hogy a f*ancba kerültél a nyakamba?

Dió: *továbbra is lelkesen* Jöttem én is hozzád sziesztázni.
Tris: Az ágyon tágasabb. Húzz innen.

Dió *suttog*: Itt se vagyok.
Tris: Kilátszanak a füleid.

Dió: Akkor most bújócskát játszunk?
Tris: ...

Dió: Úgy bújócskázunk, hogy hozzád bújok, jóóó?
Tris: ...

Dió *motyog*: Bújik, bújik.

Dió *még jobban motyog*: Puszit ad, puszit ad.
Tris: Most már állj le, mert lehajítalak innen.

Dió: *szipog* *szipog*
Tris: Na egye-fene, egy kicsit még maradhatsz. De semmi nyuszi-puszi, értve?

Omake <3

LOOL
Reméljük, tetszett. <3

Tris fülében legújabb szerzeménye virít, egy Dollmore-os fülcimpába akasztható fülbevaló. Nem úgy terveztük, hogy állandóan hordani fogja, csak különleges alkalmakkor veszi majd fel. Mindenesetre nagyon szép és nem kellett miatta átlyukasztani a fülét. ^^

Fotótúra 5. - Egy nap a kastélyban (Schönbrunn)

2009-10-07T14:05:07Z

A Schönbrunni kastély impozáns épületét és gyönyörű parkját bármilyen évszakban is látjuk, mindig rabul ejt bennünket. Gondozott virágágyásokkal tarkított hatalmas park, szelíd mókusoktól hemzsegő erdő, romantikus erdei utak, eldugott szökőkutak és szobrok, ókori római romok, egyiptomi obeliszk másolat, rózsa- és szőlőlugasok, égig érő sövények, a Gloriette varázslatos ékszeresdobozra hasonlító épülete - Sissy, Ferenc Jóska és Terka anyánk hajdani otthona. Nem volt kétséges, hogy el kell vinnünk egyszer a fiúkat is oda egy fotótúra keretében. Ezúttal egy utazási iroda szervezett, egynapos buszos kirándulása révén kerestük fel a kastélyparkot. A fiúk gyönyörű útitársat is kaptak Tati személyében. ♥
Mivel az idő is roppant kegyes volt hozzánk, a társaság és hangulat is remek volt, hulla fáradtan, de gyönyörű fotókkal és élményekkel gazdagon tértünk késő este haza. Következzenek hát egy rendhagyó fotótúra képei a schönbrunni kastélyparkból.

Helyszín: Schönbrunni Kastély, Bécs, Ausztria
Időpont: 2009. október 3.

A fotótúrán részt vettek:
Moniee + Tati (Iplehouse JID Tatiana)
Fujimiya Aya és Island + Tristan és Ichiru (LUTS Senior Delf Howl x 2)

Szokás szerint étvágygerjesztőnek először a helyszín:

A mókusokra most haragszunk, mert bár mogyoróval és dióval felfegyverkezve érkeztünk, a legtöbbjük ba*zott ránk, és naná, hogy nem jöttek oda kézből csemegézni. A kis pimaszok túl vannak etetve és nagyon elkanászodtak az utóbbi időben. Itt az egyikük épp a mogyinkat csemegézi, mert azért, ha odadobtuk nekik, csak elrágódtak rajta a haszontalan aprójószágok!

És akkor jöjjenek a képek:

Tati: Két veszélyes fickó van nálam és nem félek használni.

Tristan (Tati személyes testőre): Ekkora tömeget. Valóban jó ötlet volt az álruha, kisasszony. Csak tudnám, mi olyan érdekes rajtunk, hogy mindenki minket bámul.
Moniee, Aya és Island (kórusban): Szerinted?

Tati: Ez még csak a kezdet. Fiúk, indulás! Mutassuk meg a turistáknak, miről is szól ez a műfaj!
Ichiru és Tristan (egyszerre): Igenis, Főnök.

Ichiru (Tati személyes testőre): Nicht ugri-bugri, nur langsam spazieren.
Aya, Island, Moniee és Tati: ???
Tristan: Hööö???

Egy testőr is lazíthat néha.

Tati: Ichiru, ha már így hanyagolod a munkát, mi is csatlakozunk hozzád.

Rövid pihenővel egybekötött bámészkodás a Neptun-kút előtt.
Moniee a háttérben épp a japán turistákkal társalog a BJD-kről. Életünkben annyi japánt még nem láttunk egy helyen, mint itt. XDD

Tristan: Aya, ezt a római romot nem vinnénk haza? Jól mutatna a kertben.
Aya: De, kisfiam, máris szólok, hogy csomagolják.

Tristan: Oké, akkor addig itt elücsörgök és felügyelem a munkálatokat.
Aya: Igazán lekötelezel.

Ichiru: Én is segítesz.

Tristan: Tati kisasszony, ez nem volt túl jó ötlet. Nyissa ki, legyen szíves! Így nem tudjuk megvédeni.
Tati: Mindjárt jövök, fiúk, ne aggódjatok.

Tristan: Kisasszony, úgy is tudja, hogy be tudunk menni, ha akarunk.
Tati: Meg ne próbáld, mert sikítani fogok. Épp átöltözöm.

Ichiru: Átöltözik?! De hát nem arról volt szó, hogy inkognitóban vagyunk itt? Sajnálom, de be kell...

Tristan: Várj!

Tristan: Nekünk megvédenünk kell őt. Nem pedig megszabnunk, hogy mit tehet és mit nem.

Tristan: Hagyd, hogy a saját feje után menjen.

Tristan: Megvan a magához való esze, még ha könnyelmű is néha.
Ichiru: Erről tudnék mesélni...

Ichiru: Rendben. Kisasszony, szóljon, ha elkészült.

A menyasszonyok itt is megtaláltak bennünket. XD Ezúttal Tati személyében.

Egy földre szállt angyal. Ettől a ruhácskától eldobtuk az agyunkat.
Island: Moniee, 1/1-es méretben is meg tudod csinálni?

Tati: Most mit bámultok így tátott szájjal?

Tati: Hahó? Itt mindenki megkukult? Triiiistan. Lehet, hogy én is kővé változtattam mindenkit? Segíííts!

Ichiru bemutatja a 2009-es őszi testőregyenruha-divatot.

Tristan is bemutatja. XD
Island (hörögve a háttérből): AYANAMI-SAMA!!!

Ichiru: Kérem, legközelebb ne legyen ilyen felelőtlen. Tudja, milyen veszélyes dolog felfedni az inkognitóját.

Tati: De hát azért vagytok mindig velem. Majd ti megvédtek.

Tristan: Igen, kisasszony. De csak akkor tudjuk megvédeni, ha ön is hagyja.

Tati: Most dühös vagy?

Tristan: Dehogy, kisasszony. Csak aggódom.

Tati: Akkor jó.

Tati: Ígérem, legközelebb óvatosabb leszek.
Tristan (magában dünnyögve): Ezt mintha már hallottam volna...

Tristan: Aya, szerintem ezt is csomagoltathatod.
Aya: ...
Island: Ja, és ezentúl hívjunk Tristan von Habsburgnak, mi?

Testőrök a Gloriette teraszán.

Tristan: Csak én látom úgy, vagy tényleg egész Bécs a lábaink előtt hever?

Ichiru: Csak azért látod így, mert mi vagyunk ilyen magasan.
Tristan: Semmi érzéked a szimbólumokhoz.

Szolgálunk és védünk!

A Gloriette kávézójában.

Anekdota a fenti képhez:
Aya: Három Wiener Melange-ot kérünk.
Pincér: Három Melange a babáknak. És Önöknek?
És még külön Gloriette-csokit is hozott a babáknak ajándékba. ^^

Ichiru: Lenyúltad a csokimat, te bunkó.

Tristan a Trónörökös Kertjében mereng az élet nagy kérdésein. (Vajon a vöröslő levelek mellett a jobb vagy a bal profilom az előnyösebb?)

*hööörgghhh*

*hööörgghhghhh2*

Ichiru a vörös levelekben gyönyörködik.

De azért a fél szemét Tatin tartja.

Testőr szolgálatban.

Tati: Fiúk, ez is jó móka volt, nem?

Ichiru és Tristan (sóhajtva): Hja. Az volt...

Tati: Mi lenne, ha a végén még feldobnánk valamivel?

Ichiru és Tristan (egyszerre): Tati kisasszony, könyörgünk, hagyja abba! Tudja, az inkognitója...

Bónusz fotó - fanservice ♥:

Testőr szolgálaton kívül. ^^ (Több, mint testőr? XDDD)

Omake:

A legnagyobb döbbenetünkre Tris lazán megállt a csótányroppantójában támaszték nélkül a pad szélén. ^^
Ichiru: Ne aggódj, Tris-chan, ha dőlsz, én elkaplak!!!
Tristan: Ugyan már, stabilabban állok, mint Terka anyánk szobra.

Egy bánatos Howl keresi a mamáját

2009-09-29T11:16:22Z

Mióta a Den of Angels angol nyelvű fórum tagja vagyok, néha meglátogatom a Marketplace nevű alfórumot is, ahol mindenféle méretű és fajtájú BJD-t árulnak a fórumtagok. Már többször szerettem volna ezzel kapcsolatban megírni a véleményemet, de valahogy mindig húztam-halasztottam a dolgot. Most egy bánatos szemű, gyönyörű Howl babát meglátva azonban úgy döntöttem, itt az ideje.

Íme ez a kis drága:

Őt eredetileg 365 dollárért árulta a tulajdonosa egy Senior Delf 1-es testtel még néhány napja. Most már csak a fejét kínálják megvételre, 100 dollárért vihető el az eredeti gyári faceuppal (gondolom, azóta eladták a testét valaki másnak.) Ahogy a topicból kiderül (ha nem vagytok tagok, sajnos nem tudjátok megnyitni a linket - de lehet, hogy jobb is...), a tulajdonosa egy másik DoA tagtól vette őt, azaz ő már a második "gazdája", és most meg kíván szabadulni tőle.
Elnézve szegény fiút - akinek még a nevét sem tudjuk - sok mindenenen mehetett át az elmúlt néhány hónapban. Valaki örökbe fogadta, eladta, valaki újra örökbe fogadta, kettészedte a kis testét, és külön-külön akar megválni tőle. Most reménykedve várja, hogy valaki megkönyörüljön rajta, és befogadja. Nem hiszem, hogy túl nagy igényei lennének. Egy állandó otthont szeretne, és valakit, aki a gondját viseli. Örökre. Ennyi. Olyan nagy kérés ez?

Ha meglátok egy-egy ilyen fotót, mindig elszorul a torkom és vad késztetésem támad, hogy odarohanjak Trishez és szorosan megöleljem. Sosem fogom megérteni ezeket az embereket. Ahogy sosem fogom megérteni azokat sem, akik mindenféle mondvacsinált indokkal válnak meg a háziállataiktól, a kedvenceiktől. Nekem ne mondja azt senki, hogy egy kutyának "jobb sora lesz", ha elkerül egy nagyobb kertes házba, de a gazdija nélkül. Vagy hogy "nem tudok róla gondoskodni, mert alig vagyok otthon", amikor az a szerencsétlen állat úgy várja azt a néhány órát is, amit a gazdájával tölthet, mint ő a karácsonyt... Befogadtad, örökbe fogadtad, ergó felelősséggel tartozol érte. Gondoskodnod kell róla. Élete végéig. Punktum. Nincs apelláta.

Most bizonyára sokan vagytok, akik azt mondják, hogy ugyan, ezek csak babák, nem élőlények. Velük nem akarok vitatkozni és nem is lenne értelme. Én világ életemben ragaszkodtam a saját személyes tárgyaimhoz is, és csak attól válok meg, ami már menthetetlenül szemétbe való. Anyukámtól azt tanultam, hogy vigyázzak a cuccaimra, és becsüljem meg őket, mert meghálálják. Így a szekrények mélyén még ott lapulnak a régi játékaim és mesekönyveim gondosan összecsomagolva, nem volt szívem kidobni sem a régi mobiltelefonjaimat, sem a hagyományos filmes fényképezőgépemet és még sorolhatnám. Igen, nagy részük kacat. De nekem nagyon kedves kacat. Emlékek az életemből. Ha kidobnám őket, azzal az életem egy részétől is megszabadulnék. Vannak, akik egy szakítás után mindent kihajítanak, ami a volt kedvesükre emlékezteti őket. Ennek is van pszichológiája, valóban beválik, érdemes utánaolvasni. Akkor miért ne lenne igaz minden más "kacatra" is?

A BJD-k drága babák. A legolcsóbb is 150 dollár fölött van, az átlagos áruk pedig 300-600 dollár (mérettől függően). Mivel néhány éve lehet csak örökbe fogadni őket (még a legrégebbi babagyárak is csak 2002 óta léteznek), így az ő esetükben elég nehéz "régi kacatról" beszélni. A mai rohanó világunkban azonban, amikor sokan havonta cserélik le a mobiljukat és évente vesznek új laptopot, nem lepődünk meg azon, hogy már a BJD-ket is megunják és túl akarnak adni rajtuk. Sokan arra hivatkozva árulják őket, hogy "sosem tudtak igazán kötődni hozzá", "besárgult", "jobb otthont keresnek neki" vagy csak egyszerűen "pénz szűkében vannak". A kegyes hazugság mindig jobb, mint leírni, hogy "meguntam". A kegyes hazugságról mindenki tudja, hogy kegyes hazugság, de az emberek gyomra valahogy mégis jobban beveszi.
- Ó, persze, szegény kislány nem tudott kötődni a babájához és csak azt szeretné, hogy a babának jobb helye legyen. Mentsük meeeg!
- Szegény baba, képesek azért megszabadulni tőle, mert besárgult. Mentsük meeeeg!
- Hogy képes valaki egy BJD-t eladni csak azért, mert épp nincs pénze? Mentsük meeeg!
Tipikus marketingstratégia és vevőmanipuláció, amit sokan már elég komoly szintre fejlesztettek. Nem egy, nem két esetben még a mi marketingstratégiával szemben jól felszerelt, kőkemény szívünk is megremeg egy-egy szándékosan (?) elrondított, sanyarú sorsú babát látva. Az ember keze viszket, hogy levakarja róla azt a förmedvényt, amint egyesek faceupnak neveznek, lekapja róla azt a hupilila/takonyzöld/szabadon behelyettesíthető színű parókát és "megmentse" szegénykét. No, ezért tartunk ott, hogy a DoA Marketplace-én naponta több százezer forintos üzleteket bonyolítanak le.

De nemcsak a megunt babákat találjuk meg a Marketplace-en. Sokan komoly pénzkereseti lehetőséget látnak a "babakereskedelemben". Ha valakinek van többezer dollár készpénze néhány limitált baba begyűjtésére, hónapokkal később a beszerzési ár többszöröséért is eladhatja ugyanazokat a babákat. Van olyan fórumtag, aki nyíltan felvállalja, hogy a huszonakárhanyadik Euclase-ét most kapta meg, és lehet rá jelentkezni... Ahogy az eddigiekre, bizonyára erre is talál szép számmal vevőt. Az ő szemében bizonyára tényleg nem több a baba, mint egy jó befektetés.

Vannak olyan fórumtagok is, aki kifejezetten a babák "darabolására" szakosodtak. Sok babának csak a fejét vagy a testét vagy egyéb kiegészítőjét szeretnék megvenni, de a cégek legtöbbje csak egyben értékesíti a babákat. Ebben az esetben valaki elvállalja, hogy belefektet némi pénzt, megvesz egy egész baba-szettet, majd darabjaira bontva árusítja - természetesen magasabb áron. Biztos furcsa ezt így olvasni, mivel úgy tűnhet, mint egyfajta "szervkereskedelem", de az az igazság, hogy nagyon hasznos és jó ötlet - egészen addig a pontig, amíg valaki nem "nagyban" űzi és nem él vissza vele. Sokan szeretnének más testet a babájuknak, mint ami alapból járna hozzá, és sokan vannak, akiknek nincs pénzük egy egész babára, ezért először csak a fejét veszik meg, és a testet csak később (a fejek sokszor limitáltak, testet viszont bármikor lehet venni). Nekik másképp soha nem lehetne babájuk.

A fentiek után nem hiszem, hogy meglepődtök azon, hogy elég ritkán merészkedem a Marketplace közelébe. Egy-egy ilyen elárvult arcocskát látva az ember lánya alig tudja visszafogni magát, hogy ne nyúljon a bankkártyája után. Islanddel szeretnénk valamikor egy Euclase-t és őt sajnos máshonnan nem tudjuk majd beszerezni, csak innen, mivel a Soomnál már nem kapható. Így a mi Noferherunk is valószínűleg egy ilyen "megmentett" baba lesz.

Tristan naplója 10. - Kutatók "éjszakája"

2009-09-26T17:36:17Z

Ichiru imádja a geológiát, és főleg a tűzhányókat, ezért amikor Aya megmutatta, hogy a Kutatók éjszakáján az ELTÉ-n kőzettani és vulkanológiai bemutatók lesznek, nem is volt kérdés, hogy ott a helyünk.

Először egy kőzettani laboratóriumban voltunk, ahol mikroszkóp alatt megnézhettük az egyes kőzetek szerkezetét. Fel kellett ismerni, hogy a kitett kőzetek közül melyiket látjuk a mikroszkóp alatt. A lányoknak és nekem lövésünk sem volt, Ichiru gondolkodás nélkül lökte mindet. Amikor benyögte angolul, hogy "metamorf mészkő, valószínűleg márvány", azt hittem, dobok egy hátast. A fosszilis kagylómaradványokat tartalmazó kőzeteknél én villantottam. Kagylókból penge vagyok.
Utána felmentünk a... Hogy is nevezik a lányok? Nagyerejű Mágia Tanszék? Nekem inkább obszervatóriumnak tűnt, de ők biztos jobban tudják. (Ichiru szerint határozottan obszervatórium, szóval nem vagyok teljesen meggyőzve, de mindegy.) Arról a nagy fehér gömbről van szó, ami a Duna-partról mindenhonnan látszik. Tisztára mint a filmekben. El lehet húzni a tetejét, meg minden. Gőzöm sincs, hogy mit hablatyolt az a tudóspalánta az egyetem csillagászati kutatásairól, de a kilátás! Az valami fantasztikus volt. Egészen hazáig elláttunk. Mindkét hazáig.
Ezután Island kedvéért végigásítoztunk egy előadást valami új szoftverről, ami az ókori szövegek feldolgozását segíti. Fontos újítás lehet, mert teljesen ráizgult. (Hogy egyeseket mik hoznak lázba!)
Nekem az utolsó program volt a kedvencem. Vulkános mozifilmekből mutattak részleteket, és egy vulkanológus szakember azt elemezte, hogy melyik film mutatja be valósághűen a vulkánkitörés egyes fázisait. A fickónak eszméletlen stílusa volt. Kár, hogy Ichiru nem nagyon értette, amit mond, biztos ő is nagyon élvezte volna a dumáját. Többnyire én fordítottam neki, bár néha még ő javított ki engem. A Dante pokla az egyik kedvenc filmje, kívülről tudja.
A lányok még be akartak vinni minket egy bemutatóra, ahol játékos vulkánkísérleteket végezhettünk volna, de annyira elfáradtunk, hogy egyhangúan megszavaztuk a hazamenetelt.
Láttunk még egy érdekességet: a folyosón ki volt állítva egy hatalmas kőlap, amiben Magyarországon talált dinoszaurusz-lábnyomok voltak. A felirat szerint azok a nyomok 205 millió évesek.
Ichiru pörgött, mint a megkergült búgócsiga. Én is jól éreztem magam, de legközelebb kyudo-bemutatóra vagy díjlovaglásra megyünk. Neeem, nem az egyetem Ásvány- és Kőzettárába! Mondom nem!

AKKOR SEM!!!

Ichiruval Visegrádon

2009-09-23T12:19:05Z

- Tris-chan, ha most vagyunk valami lánynak a falujában, akkor mikor érünk oda?
- Tris-chan, most nem azért, de szerintem jól állna Mo csipkés rövidnacija rajtad.
- Tris-chan, nééézd, mekkora az a vár azon az andezit hegytetőn!!! Ugye megmásszuk, ha végeztünk a visegrádi fotózással???
Ennyit arról, hogy békésen szuszókálok még a kocsiban, míg kikötünk Visegrádon. Ha az embernek öccse van, az bizony felelősségteljes meló és teljes koncentrációt igényel. Amikor a csajok beszédültek velünk az első benzinkúthoz a második kávéjukért, nekem már nem is volt szükségem rá. Totálisan ébren voltam. Ichiru nagyon izgatott volt, ami nem csoda, tekintve, hogy ez volt az első fotótúrája.

Az elsőre én is vegyes érzésekkel emlékszem vissza. Végiggondolva igencsak zöldfülű voltam még akkoriban és senkit sem ismertem. Ichirunak már könnyebb dolga volt, mivel a kirándulás előtt sokat meséltem a többiekről és végülis nem egyedül jött. De azért úgy voltam vele, hogy a fél szememet végig rajta fogom tartani, mégiscsak én vagyok az idősebb. Végül minden aggodalmam alaptalannak bizonyult. A többiek rögtön megkedvelték (amin nem csodálkozom, mivel az öcsém tényleg kedves és barátságos mindenkivel), így nem kellett minden mozdulatát lesnem és ő sem érezte úgy magát, mint egy óvodás, akit folyton pesztrálnak.

A hajnali (?) Duna parti séta és kávé után felmentünk a királyi palotához, ahol bevártuk a többieket. Nem gondoltam volna, hogy ennyi új babával találkozhatunk. Aya már mindenkit megmutatott fotókon, így nem találkoztam ismeretlen arcokkal, de azért élőben mindenki egészen más, mint fotón. Gondolom, mi is. Ayára egy kicsit megorroltam, mert amíg arra vártunk, hogy a többiek befussanak, poénból engem és Ichirut egy faragott trónszékre állított a bejárat mellett. Ezzel még nem is lett volna baj. Igen ám, de a többiek nem fértek volna oda mellénk, így ők kényelmesen elhelyezkedtek az egyik kiállított makett üvegtetején, és jókat dumcsiztak, amíg mi duzzogva trónolhattunk a sarokban... Kösz, Aya.
De sebaj, az első csoportképünk a Herkules-kútnál már zökkenőmentesen sikerült. Jókat nevettünk a turistákon, amikor az első dolguk volt minket megnézni és lefotózni, és csak utána mentek körbe a palotában. Egy idősebb hölgy meg akart bennünket vásárolni, mert azt hitte, hogy eladóak vagyunk. Egy apuka (akinek olyan profi fényképezője volt, hogy egy fotós is megirigyelte volna) tonnaszám lőtte a képeit ránk, de hogy a lányának készítette-e, vagy ő kapott vérszemet, azt nem tudtuk meg.

A csoportkép után a már megszokott módon szétváltunk, és külön állítottak be bennünket a palota egyes részein. Sokan voltunk, így megoldható volt, hogy egyszerre párokban, vagy akár mini-csoportokban is készítsenek rólunk a csajok képeket. Eleinte Ichiruval közös fotókon szerepeltünk, de miután szükség volt rám egy hosszabb fotósorozatnál Tati mellett, Ichirut rábíztam Lucius gondjaira. Tudtam, hogy egyiküknek se lesz egyszerű dolga a másikkal, de majd megoldják, nagyfiúk. Míg mi Tatival a könyves fotósztorinál segédkeztünk (és persze rajtunk kívül több helyszínen is javában folyt a fotózás), Ichiru Luciusszal fotózkodott. Egy ideig békésen tűrte a pózolást, de egyszer csak éreztem, hogy egyre hangosabban szólongat:
- Tris-chan. Tris-chaaan. Tris-chaaan, hol vagy?
Amikor Aya elhozta onnan, az öcsém már teljesen ki volt bukva. Görbült lefelé a szája, és vadul bújt Ayához, miközben engem szapult:
- Bunkó. Azt mondtad, hogy végig mellettem leszel még első alkalommal.
- Igen, de hát...
- Megígérted! Bunkó.
- Igen, de...
- Nem érdekelnek a kifogásaid. Bunkó. És kérj bocsánatot Luciustól a nevemben, amiért csak úgy otthagytam. Most.
- Miért én?
- Mert te vagy a bunkó. Bunkó.
Igen, valóban nagyszerű, ha az embernek van egy öccse. *sóhaj* Hiába, Ichiru nem szereti, ha hosszasan fotózzák. Szívesen eldumál órákat bárkivel bármiről, de a pózolást nem neki találták ki. Szerencsére hamar túltette magát a dolgon, és az oroszlános kútnál már semmi baja nem volt. A kút nagyon tetszett mindannyiunknak, így a lányok azért készítettek rólunk néhány közös képet. Egyszer csak a semmiből felbukkant egy kétgyerekes család, és a kisebbik fiú odarohant megnézni a kút lábára faragott oroszlánokat. Egy ideig nézte a nagyokat, majd a mellettük fekvő kölykeiket. Aztán egyszer csak a lábával őrült módon rugdosni kezdte a legközelebbi nagy oroszlánt.
- Csúúúnyaoroszlány!
- Csúúúnyaoroszlány!
- Csúúúnyaoroszláááány!
Ichiru - aki épp az oroszlán fölött heverészett a kút egyik oszlopának dőlve - megkérdezte tőlem, hogy mit hadovál a gyerek. Mondtam neki, hogy rondának találja az oroszlánt.
- Csúúúnyaoroszlány. Megeszikiskuta. Csúúúnyaoroszláááány!
Ichiru kérdően rám bámult, én meg Ayára. Aya vigyorgott, mint az alma és megvárta, amíg a család hallótávolságon kívülre kerül.
- Kiskutyának nézte az oroszlánkölyköket és azt hitte, hogy bántani fogja őket az oroszlán. Azért püfölte szegényt. Nem azért csúnya az oroszlán, mert nem tetszik neki, hanem azért, mert rossznak, gonosznak tartja. És nem azért szegény, mert nincs pénze, hanem azért, mert sajnálom őt.
- Magyar nyelv - jegyezte meg az orra alatt Ichiru. - Sosem tanulom meg.
Megvigasztaltam, hogy én sem.
A családdal még egyszer összefutottunk később a palotakertben. Anyuka odaszólt a püfölős kisfiúnak:
- Nézd, itt vannak megint a szép babák a csúnyaoroszlános szökőkúttól.
Kisfiú: - Cééépbabák. Csúnyaoroszlánáány. Szegénykiskutaaaa.
No komment.

A palotakertben a lugasban még készítettünk néhány fotót Móval, Tatival és Hayatóval. Island eleinte nagy hisztit rendezett a sok darázs miatt, de aztán előtörtek belőle az "anyai érzések" és bevetette magát a darazsaktól hemzsegő szőlőindák közé, hogy jobb szögből fotózhassa Ichirut... A fotók után beültünk egy hangulatos kis kávézóba a palota egyik teraszára. A felszolgáló is reneszánsz ruhát viselt, mint mi, és kerámia csészében adta a kávét. Aya átöltöztetett minket játszóruhába, majd elpilledve hallgattuk, ahogy a többiek dumcsiznak rólunk. Jól elfáradtunk, kár lett volna tagadni. Eleinte a csajok úgy tervezték, hogy még kiülünk egy pléddel a Dunapartra és ott folytatjuk a beszélgetést és esetleg a fotózást is, de úgy elszaladt az idő a kávézóban, hogy Island egyszer csak a fejéhez kapott, hogy őt kinyírják otthon, ha nem ér haza időre, főleg, ha még előtte minket is haza akar dobni. Így végül a parkolóban elköszöntünk a többiektől, kocsiba be, és tempóztunk is. Ichiru és Mo még eldumáltak hazafelé, én Tatival már nem igazán tudtam követni a beszélgetésüket. Annál fáradtabbak voltunk. Tati, köszönöm. Tudod, hogy mit.

Tristan

Ui: Tristannak hívnak, vagy röviden Trisnek, Trisznek, ahogy szimpatikusabb. A Tris-chant csak Ichirunak engedem meg. Köszönöm, hogy tiszteletben tartjátok.

Fotótúra 4. - Visegrádi Királyi Palota

2009-09-21T07:29:32Z

Ezúttal a Visegrádi Királyi Palotát szálltuk meg a babákkal. ^^ Ez volt Ichiru első fotótúrája, így nem csoda, hogy a fiúk velünk együtt lázasan készülődtek a "nagy eseményre".
Mivel a palota reneszánsz jellegű, úgy gondoltuk, ezúttal is megpróbálkozunk valamilyen történelmi kosztümmel. Az alkalomra Island feláldozta a szekrénye mélyén árválkodó, jobb sorsra érdemes bársonyruháját, ami gyönyörűűűű volt ugyan, de senkire sem volt jó még átalakítva sem, és Islandnek eddig nem volt szíve kidobni (hála a Magasságosnak!). A végeredmény végül (amiért ugyan vért izzadtunk, de végül csak megérte! ^^) két reneszánsz jellegű köntös lett, amit néhány organza szalaggal tettünk még elegánsabbá.
Következzék hát Ichiru első fotótúrája és Visegrád ostroma. XDD (Tristan naplóját később olvashatjátok majd el.)

Helyszín: Visegrádi Királyi Palota
Időpont: 2009. szeptember 19.

A fotótúrán részt vettek:
Aremolana + Lori (Resinsoul Mei)
Cinnacinna25 + Lolly (Asleep Eidolon Tong) és Morigan (Bobobie Sprite)
Etelä + Hayato (Angel of Dream Wang Zi)
Kala + Lucius (Angell-Studio Luxifa)
Miena Yuki
Moniee + Tati (Iplehouse JID Tatiana)
NiuKy+ + Amy (saját készítésű)
Nona
Reisuto
Roxy Doll Master
So-fiii + Mo (Dollzone Mo)
Fujimiya Aya és Island + Tristan és Ichiru (LUTS Senior Delf Howl x 2)

Szokásos étvágygerjesztőnek először a helyszín:

És íme a fotóink.
(Később még szeretnénk feltenni Moniee fotósztoriját Tristan "úrfiról", aki olvasáson kapta Tatit, a "szolgálólányt". ^^ Reméljük, Ti is annyira fogjátok iiimádni, ahogy mi. ♥)

Ahogy Aremolana párja találóan megjegyezte: Visegrádi vár - babák 0 : 2. LOOOL A turisták nem a várat fotózták, hanem a babákat. Néha egy egész német nyugdíjascsoporttal kellett megküzdenünk a legelőnyösebb fotópozíciókért, egy másik csoportnál pedig az idegenvezető a tőlünk megtudott babás infókat fordította a csoportnak.

Ichiru: Mit keres ez a sok messzi földről jött ember a várunkban, fivérem?
Tristan: Nem tudom. Karóba húzassam őket?

Ichiru: Az kegyetlenség lenne. Inkább töressük őket kerékbe.

Tristan: Erről jut eszembe... Láttad már az új szolgálólányt? Takaros egy fehérnép.

Ichiru: Megnézem magamnak.
(Ez a kedvencünk a visegrádi képeinkből.)

A "takaros fehérnép", nekünk csak "Lány gyöngy fülbevalóval" gyöngy fülbevaló nélkül. ^^

"Ágnes asszony a patakban
Fehér lepedőjét mossa;
Fehér leplét, véres leplét
A futó hab elkapdossa.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el."

Tati: Hogy ezek a fiatalurak mit művelnek a lepedőikkel...!

Mo, a vár ördögfiókája.

Hatchi bemutatta a dögös új frizuráját. (Nekünk is kell egy ilyen!)

Amy hercegnő a kútnál.

Mi az a három szó, ami egy testvérviszály elején mindig elhangzik?
Tristan: Miva'?
Ichiru: Miva'?
Tristan: Miva'?
Lucius várkapitány: Ezt talán a... khmm... testvéri nyoszolyában kellene lejátszaniuk...

Tati: Tristan úrfi, könyörgöm, irgalmazzon!
Tristan: Miért, talán nem vagyok irgalmas???

Ichiru: Na tessék, már a várkapitány is tudja...

Tristan: Na és, ha tudja. Kit érdekel, mit fecsegnek?

Ichiru: Elegem van a kegyetlen módszereidből.

Ichiru: Nem maradok itt tovább.

Tristan: Most erősnek kell lenned, öcsém.

Tristan: A nagyobb jó érdekében néha áldozatot kell hozni.

Helyreállt a béke, újra dúl a brotherly love. ♥

Tristan: Hé paraszt! melyik út megyen itt Budára?

Előzetes Moniee fotósorozatához.
Tristan: Hogy miket nem olvas manapság a fehérnép???

A fiatalurak ejtőznek az oroszlános "kútjuknál".

Vérözön lábainál... XDD

Lányok a napfényben:

A bájos elf Lori (Resinsoul Mei), aki alig néhány napja érkezett, első saját készítésű ruhácskájában feszít.

Morigan (Bobobie Sprite) szintén egy gyönyörű elf leányzó, aki jobban kedveli a fiús szereléseket.

És végül Lolly (Asleep Eidolon Tong), akinek a hajzuhatagáért egyszerűen meg vagyunk huzatva.

Ichiru: Mi van, már megint a szolgálólány után leskelődsz?
Tristan: Mintha te nem azt tennéd.

Ichiru: Mit akarsz tudni róla? ... Tati a neve, egyke, és néhány szál rózsáért cserébe bármikor kölcsön adja a tiltott könyveit.

Omake:

Ez az "engedetlen" paróka némi zabolázás után igazi kincsnek bizonyult.

Ichiru és Masni

2009-09-16T06:45:10Z

Hétfőn újabb "dobozbontás" volt nálunk, de ezúttal egy kilyuggatott cipősdobozt bontottunk ki, amiben egy kisnyuszi lapult. Igen, újabb fővel bővült a családunk. ^^ Szeretnénk bemutatni Island második nyuszkóját, egy öthetes lógófülü törpenyuszi kislányt, Masni-chant. A kis szőrmók máris otthonosan mozog a kégliben, csini kislányhoz méltóan pózol a fotókhoz és bátran odament Ichiruhoz is, hogy kiharcoljon egy kis simit. ^^ Masni-chanról bizonyára sok-sok képet fogunk még feltenni ide, addig is elégedjetek meg egy kis ízelítővel. <333

Mitől ilyen csupa mosoly ez a fiú?

Ichiru, mit nézegetsz ilyen átszellemült mosollyal?

Ja, már értem. ^^

Masni prezentálja gigantikus méreteit: 23 cm/20 dkg.

De úgy pózol, mint egy profi.
Masni: Te Island, biztos vagy te abban, hogy az háttér megy a bundám színéhez?

Masni: Ha fejbevág a kezével, lepisilem.

Omake:

De ez az én dobozbontásom. Most Ichiru az omake, nem én. *poff*

Ichiru bemutatkozik

2009-09-10T15:10:34Z

Jobb később, mint soha, ugyebár. ^^ Azért nem készült el az érkezése napján, mert késő délután került ki a dobozból, nagyon meg volt szeppenve és a fényekkel sem igazán boldogultunk, és nem akartuk volna a fiút előnytelen "fényben" feltüntetni. Island eredetileg a játszótéri focipálya rácsainál akarta volna elkészíteni ezt a sorozatot, de a büdös kölykei napkeltétől napnyugtáig rúgják ott a bőrt (nem járnak ezek iskolába???), így a fotózás csak halasztódott, halasztódott, míg végül Tristan "magányos" Duna-parti képeit látva úgy döntöttünk, kitűnő helyszín vagánykodni az is az objektív előtt. A csupa mosoly Ichiru eleinte elég morcos volt, mivel sérelmezte, hogy azt a fotózással töltött órácskát a testvérével együtt töltött időből csippentettük le, de kárpótlásul megígértük neki, hogy az egész hétvégét együtt tölthetik.

Ruhák: Crobidoll
Cipő: LUTS SBS-31 For Senior Delf Boy (Black)
Paróka: LUTS DW-102 For Delf (Silver)
Nyaklánc: BJD by Bishounen Paradise

Asha új frizurája

2009-09-08T12:32:45Z

Nemrég megérkezett Asha saját frizurája. Ez volt az első alkalom, hogy mohair parókát választottunk, mert Asha karakteréhez valahogy nem tudtunk elképzelni semmi jól fésültet. Valami tépett feketét képzeltünk el neki, olyasmit, mint Gackt jelenlegi frizurája csak kicsit hosszabbat (ha már a szeme és a sminkje ilyen Gacktes lett). Kellemesen csalódtunk a mohair frizurában (Crobidoll CRWL-20). Rugalmas, puha, kezelhető, egy kis vízzel jól formázható. Eltartott egy ideig, amíg Island kifundálta, hogyan is álljon, de amikor eldöntötte, két perc se volt belőni a sérót. Az alapja szuperrugalmas, könnyű feltenni a baba buksijára, és olyan jól tapad rajta, hogy fejjel lefelé rázva se esik le. (A legtöbb parókát az alján tépőzárral vagy tapadó szilikonsapkával rögzíteni kell, egyébként leeshet a baba fejéről.)
Asha imádja, a gond csak az, hogy a szuperrugalmas parókaalap fekete, és a fekete anyag szinte mindig fog. Amikor megkapta a parcsit, olyan jól állt neki, hogy Islandnek két napig nem volt szíve levenni róla. Vakarta is másnap a fekete csíkot Asha homlokáról, halántékáról és tarkójáról. Asha azóta is vérig van sértődve, hogy nem viselheti folyton, de hát ez van.

Imádjuk azt a lágy, simogató tekintetét.

A tupír jobbról...

...és a tupír balról.

Igen, jól látjátok, Island kicsit a szemöldökét is vastagabbra húzta, de a képen még mindig egybefüggő csíknak tűnik. Ja, és nem hiányos ám a bal szempillája, csak kicsit elhajlott, és Island nem vette észre időben, hogy megigazítsa.

Igen, tudjuk, hogy Ichiruról még nem is volt rendes bemutatkozó fotósorozat. Igencsak restelljük a dolgot, és hamarosan pótoljuk a mulasztást.

Egyedül

2009-09-04T15:14:15Z

Ruha: BJD by Bishounen Paradise
Haj: LUTS, DW-69 For Delf (Natural Black)